Esőáztatta döntő
A Békés megyei díjugrató bajnokság hagyománya évtizedekre nyúlik vissza. A kilencvenes évektől megyei szinten folytatódott az addig területi bajnokságként működő rendszer. Minden évben a bajnoki döntőn – érem és pénzdíj adományozásával – jutalmazza a megyei szövetség a legeredményesebb lovasokat.
Ebben az évben is négy – kezdő lovas, ifjúsági, amatőr és felnőtt – kategóriában került kiírásra a bajnokság. Az október 11-ei döntőre két bajnoki forduló sikeres teljesítésével lehetett bejutni. Az idei szezonban öt helyszínen gyűjthettek pontot a lovasok, a kiírás szerint a döntőn elért helyezések pontszáma duplán számított.
A bajnoki fordulókon húsz lovas indult, a döntőre 12 lovas nevezett. (Sajnos megyénk díjugrató létszáma jelentősen csökkent, egyelőre az utánpótlás még a LAUSZ keretein belül versenyez.)
A Mezőhegyesen megrendezett döntőn minden kategóriában 3-3 díjugrató mérte össze tudását. A rendkívül kellemetlen, hűvös, esős időjárás sem szegte kedvüket, minden benevezett lovas teljesítette a Cselovszki Richárd által épített pályát. A kategóriákban a papírforma szerint nem lehetett előre jósolni, hiszen a verseny nyitott volt a hozott szinte azonos pontok alapján. Az adott versenyszám helyezése szerint kapott dupla pontok után alakult ki a bajnokság végeredménye.
Békés megye bajnokai 2026:
– Kezdő lovas kategória: Vánsza Máté (Galopp SE)
– Ifjúsági kategória: Such Lilla Laura (Potocska LSE)
– Amatőr kategória: Bán Nikolett (Kentaur LE)
– Felnőtt kategória: Jován Richárd (Mezőhegyesi Ménes SE)
A Kezdő lovas bajnok átvehette a ,,Kovács János Vándorserleget” is az alapítótól, Ardeleán Jánostól, békéscsabai Nimród Lovastanya tulajdonosától. A díjat 2013 óta minden évben a fiatal kategória bajnoka kapja.
Kovács János sikeres mezőhegyesi díjugrató volt, kétszeres magyar bajnok: 1965-ben és 1966-ban, emellett számtalan hazai és külföldi verseny győztese. 2011-ben 79 évesen halt meg. Kovács János példaképe lehet a mai fiataloknak. A sikeres lovas emlékét a Vándorserleg méltó módon őrzi.
Mezőhegyes 242 éve a lovak, a lovasok szolgálatában áll. A történelmi hangulat, az elődök tisztelete pozitív hatású a versenyre érkezők lelkére, többek között, ezért is szeretik ezt a helyszínt.
A Ménes SE jó házigazdája volt a döntőnek, az időjárásról a szervezők nem tehettek. Az egész napos esőnek a gazdák nagyon örültek, a lovasok nem bánták volna, ha a verseny végén kezdett volna esni.
Hálás köszönet a Díjugrató Szakág által megítélt támogatásért, mely nagy segítséget jelentett a döntő megrendezéséhez!
Fotó: Vida-Szűcs István
– szzs –