“A lóhoz értő szaktudásához – az elméleti felkészültségen és a biztos gyakorlati fogásokon túl – társult egy különleges képesség, ami azon a szinten csak keveseknek adatott. Szeme volt a lóhoz. Az átlagból kiemelkedő ezen tulajdonságát kitűnően hasznosította a lókereskedelem – hasznonlóexport, tenyészlóimport – mellett a magyar fogathajtó sport hasznára is” – írta Jávor György (1921 – 1990) mesteredzőről Váczi Ernő. Tekintsük át munkásságát:
“Fiatalságát a színház és az újságírás körüli világban élte szülővárosában, miután apja színházi kritikus, újságíró, anyja színésznő volt.
A kényszerű trianoni elcsatolás miatt kettős nemzeti nevelésben – magyar és román – részesült. Nagyszülei a Bihar megyei Mezősason éltek, az unoka az ottani falusi környezetben töltötte legszívesebben gyermekéveit.
Ifjúkorának életútjáról nincsenek megbízható ismeretek. Mindenesetre a ’40-es években a visszacsatolás előnyös, de ugyanakkor a zsidótörvények mindjobban szorító intézkedései közepette élete nem lehetett szokványos. Csak annyit tudhatunk meg, hogy vidéki lovasmérkőzések concoursain és akadályversenyein jeleskedett.
Az újrakezdés időszakát 1948-tól az FM Lótenyésztési, avagy Apaállatgazdálkodási Főosztályán kezdte. 1950-ben az államosított Lósport (Nemzeti)Vállalat egyik ügető istállócsoportjának vezetője lett.
1951-1952 években Albánia lótenyésztésének szakmai tanácsadója volt.
Szolgált a Magyar Néphadsereg utolsó lovasezredében, Miskolcon 1953-ban, mint lóavató bizottsági tag.
Rövid ideig az FM Traktor tattersalli sportistállójának aktív díjugrató versenyzője is volt.
Ezután élete közel egy évtizedre Szolnok megyéhez kötötte. Főállattenyésztőként dolgozott Besenyszög-Palotás ÁG-ban, majd a megyei Állami Gazdaságok Igazgatóságán. Házastársat is Szolnokról választott.
A megyei lovasrendezvények – díjugrató és fogathajtó szakágak – szakmai szervezését is végezte. Elévülhetetlen érdemei vannak a szenttamási ménes alapításában.
1964-től nyugdíjazásáig az Országos Lótenyésztési Felügyelőség előadójaként tevékenykedett. Fő munkafeladata a fogat-versenysport koordinálása volt. Több éven át a magyar csapat vezetője, edzője, versenybírói pozíciókat is betöltötte.
1969-ben a Testnevelési Főiskolán szakedzői diplomát szerzett. Hajtósport története c. dolgozata ma már alapmű a hajtóvilágban.
Az ócsai Vörös Október TSZ Pegazus lóértékesítő irodájánál, mint üzletkötő tevékenykedett 1983-ig.
A Magyar Fogathajtás Emlékbizottsága a 2004. évben Üllő-Dóramajorban, a magyar hajtósikereket hirdető parkban emléktáblán örökítette meg nevét érdemeinek elismeréséül” – írta róla Babochay György „Tegnapok Jász-Nagykun-Szolnok megye lóvilágából” című könyvében.
Talán nem túlzás azt állítani, hogy a fogathajtás Jávor Györgynek köszönhetően került be a sport nemzetközi vérkeringésébe. Munkásságának döntő jelentősége volt abban, hogy hajtóink az 1960-as évek vége és 1980-as évek közepe között sorra szerezték a jobbnál jobb helyezéseket a nemzetközi megmérettetéseken.
A Deutsches Fahr-Derby a német félvértenyésztés, a holsteini, hannoveri és oldenburgi lóanyag klasszikus tenyészpróbája volt. Nemzetközi jellege ellenére egészen az 1960-as évekig kizárólag német tenyésztésű lovakból összeállított fogatok tudtak győzelmet aratni. A magyar hajtók azonban 1965-ben már értékes helyezéseket szereztek itt. 1966-ban pedig Kádár, Szentmihályi és Abonyi révén második, harmadik és ötödik helyen végeztek a magyar fogatok, ez szenzációszámba menő eredmény volt. Majd 1967-ben Kádár győzelmet aratott, Franz Lange második, Abonyi Imre harmadik lett, Szentmihályi Ferenc pedig hatodikként zárt.
Az aacheni Talbot Emlékversenyben, ahol az idomítottság volt a maximális értékmérő, Fülöp Sándor szerezte meg a győzelmet, a második Debreceni Viktor, ötödik Szentmihályi Ferenc lett.
Az 1967-68-as évek sikersorozatáról Jávor György vezetőedzői értékelésében elmondta, ellenfeleik elsősorban a magyar lovak ügetőgyorsaságától tartottak, és a magyarokat tartották a legjobb akadály- és terephajtónak. Jávor azt a versenytaktikát alkalmazta, hogy egy igen gyorsan ügetni képes fogatnak négyszögbeli eredményétől függetlenül az esélyes másik fogat érdekében hátra kellett szorítania az ügetőszakaszon az idomító számokban feljött ellenfeleket.
Az 1969-es szezonban is az eredménylisták élén végeztek a magyar fogatok. Ebben az esztendőben a nemzetközileg is elismert Magyar Fogat Derby új szerkezetével és teljesítménykövetelményeivel új fogatok és hajtótehetségek egész sorát vonultatta fel.
A FEI 1969 decemberében hozott határozata szerint 1971-ben rendezték az első Európa-bajnokságot négyesfogatok részére, ahol a győztes magyar csapat vezetője ismét Jávor György volt.
A kettesfogathajtó válogatott szakvezetőjeként ott volt a szakág első világbajnokságán Frauenfeldben 1974-ben. A lovak vonaton utaztak a svájci helyszínre, a hajtók pedig ekkor ültek először repülőgépen. Itt kettős magyar győzelem született: a Tóth Baranyi Sándorné, Bozsik József és Muszkán István összeállítású csapat, valamint egyéniben Bozsik József megnyerte a nem hivatalos Európa-bajnoki címet.
1983-ban Jávor György volt a magyar bajnokságot záró akadályhajtás vezetőbírója – ez volt az 1984-es szilvásváradi vb előválogatója. Az 1984-es szilvásváradi világbajnokság szakmai előkészítésében is részt vett, valamint ő volt a magyar válogatott pályaedzője.
Mi a teendő? – Jávor György öröksége
A zárszót ki is adhatná meg hitelesebben, mint maga Jávor György, aki 1972 őszén a müncheni olimpia értékelése kapcsán a Lovassport és lótenyésztés című folyóiratban megjelent „Mi a teendő?” c. cikkében a következőket vetette papírra:
„Ennek a gondolatmenetnek a tükrében az alábbi teendőket tartanám elengedhetetlenül szükségesnek:
- A tenyésztők számára.
- Az alapítólevelekben előírt tenyészcélokhoz való ragaszkodás mellett a túlzott tradicionalizmus kerülését. A feltétlen következetességű intenzív felnevelést.
- Valamennyi egészségesen felnevelt ivadék nemre, méretre, küllemi adottságokra való tekintet nélküli sportirányú kipróbálását.
- A kiemelkedő képességű lovaknak, a hazai lovassport nemzetközi érvényesülését szolgáló – és szükség szerint megszervezésre kerülő – intézményhez való beosztását.
- A sportszervek számára.
- A lovasedzőképzés speciális jellegére való tekintettel, egy gyakorlati, illetőleg technikai alapokon álló kiképző egység szervezését. Ennek érdekében:
- Egy minden dologi feltétellel, fedeles lovardával és könnyen megközelíthető tereppel rendelkező, a tenyésztő üzemek legjobb egyedeit továbbképző intézmény költségvetési keretek közötti felállítását, mely lovasedzőképzésnek is otthont adna.
- A versenyrendszernek a reális irányba való átszervezését
- Több kisebb követelményű, de értékmérő nemzetközi lovasversenyen való részvétel biztosítását.
- Az irányító szervek számára.
- A fentiek anyagi feltételének biztosítását.”
Forrás:
- Babochay György: Tegnapok Jász-Nagykun-Szolnok megye lóvilágából
- Váczi Ernő: Zsurmák
- A Magyar Fogathajtás Emlékbizottsága: Jávor György 1921 – 1990
Képek forrása: A Magyar Fogathajtás Emlékbizottsága: Jávor György 1921 – 1990
Forrás: RiderLine