A Szent György lap, az első magyar lovassport magazin dr. Hecker Walter és az Arcanum Digitális Tudománytár jóvoltából már az interneten is hozzáférhetők, és megmaradnak az utókor számára.
Dr. Hecker Walter számos könyv és szakcikk írója, a lovasok kedvelt előadója, aki mindmáig fáradhatatlanul kutatja lótenyésztésünk történetét. Dr. Hecker Walterrel a Szent György lap digitális megjelenése kapcsán beszélgettünk.
Az 1924-44 között megjelent, a magyar lovassport hőskorát megalapozó és dokumentáló kiadvány igazi kincs a múlt értékeit nagyra becsülő lovasok számára, így dr. Hecker Walter tekintélyes gyűjteményének is féltett darabjai ezek a kiadványok. A teljes sorozat rajta kívül csak a Babochay család és a Széchenyi Könyvtár gyűjteményében lelhető fel. Ő maga pedig igen kalandos úton jutott hozzá.
„Schaurek Ottmár kiváló lovasunk összegyűjtötte 1924-től 43 végéig a teljes lapsorozatot. Amikor meghalt, Szemere Csaba örökölte tőle, aki szintén a Magyar Lóverseny Vállalatnál dolgozott. Én istállóvezető voltam, az Alagi Tréningtelep is ide tartozott, és a külföldi diplomaták kérésére és kiszolgálására létre hozott diplomata istállót is ez a cég üzemeltette, itt dolgozott Szemere Csaba. Amikor elmondta, hogy övé lett a Szent György, azonnal felajánlottam neki, hogy megvásárolom tőle. Erre azt válaszolta: „Walter, a germánok sokkal több pénzt adnak ezért”. Ebben valószínűleg igaza volt, így szomorúan lemondtam róla, mígnem egyszer azzal fordult hozzám, hogy van egy nagyon kedves tanítványa, ha elintézem, hogy bekerüljön a Bécsi Spanyol Lovasiskolába, nekem adja a Szent Györgyöt. Több se kellett nekem. Én akkor főtitkár voltam és jó kapcsolatot ápoltunk a bécsiekkel. Kurt Albrecht volt akkoriban az iskola vezetője, egy nagyon jó lovasember, aki könyvet is írt a kiképzésről. Úgy terveztük eleinte, hogy a Lovasakadémiát velük együtt hozzuk létre. Nagyon lelkesek voltunk, de Ausztriában jött egy új vezetés, akik hallani sem akartak erről, úgyhogy megcsináltuk Kaposváron magunk. Albrecht így is többször jött előadást, bemutatót tartani, tehát a kapcsolat megmaradt, így ez nem okozott problémát elintéztem, hogy ez a tanítvány bekerüljön az egyik legjobb Bereiter magániskolájába, így az enyém lett a Szent György.”
De ezzel még nem lett volna teljes a sorozat: „A Gödöllői Agráregyetemen az egyik évfolyamtársam a dióspusztai angol telivér ménes vezetőjének öccse, Ludván Zsolt volt. Egyszer elhívott, hogy látogassuk meg a bátyját. Megismertek, és azt mondták, »Walter, ha végzel, te jössz ide hozzánk«. 1960 júniusában átvettem a diplomámat az Agrártudományi Egyetemen, augusztus 1-től pedig már ott voltam a dióspusztai ménesben. Ott a főnököm a rádiházi ménes korábbi tulajdonosa, Bartha Miklós volt, aki nagyszerű sportlovakat tenyésztett. Neki is volt egy Szent György sorozata 1925-től 1936-ig, ezt én tőle megörököltem. Így vannak dupla példányok is.
Később antikváriumban is meg lehetett vásárolni, így sikerült megszereznem az 1944-es lapszámokat is.”
A Szent György digitalizálásának ötlete végül az Öttusa Szövetségen keresztül jutott el Hecker Walterhez, aki egyébként korábban maga is összefutott már Biszak Sándorral, az Arcanum alapítójával és tulajdonosával egy antikváriumban. „Örömmel fogadta, hogy a Szent György rendelkezésre áll, eljött érte és mostanra már elérhetővé is tették digitális formában az Arcanumon. Elég romos állapotban vannak az évenként bekötött lapok, de tudott is ajánlani egy céget, a Pytheas Kiadót, akik nagyon szépen átkötik. Külön érdekesség, hogy én ezt a kiadót már nagyon régről ismerem, régi lovas könyveket vittem nekik, gyönyörű reprint formában adták ki, legutóbb Kapitány (báró Schwaben-Durneis Gyula ezen néven írt) Kék Csákóban című könyvét.”
De hogy mit is nyújthat a ma lovasának egy, az 1900-as évek derekán kiadott lapsorozat, amikor ma már az internetnek köszönhetően szinte bárki számára hozzáférhető a legfrissebb szakirodalom, és a világ összes lovas magazinja? Hecker Walter erre is megadja a választ:
„Gróf Mikó Imre mondta, hogy »a múlt nem mögöttünk van, hanem a múlt az a talaj, amin állunk«. Ha valaki tényleg tudni akarja a jövőt, akkor ismernie kell a múltat. Ha valaki jövőt akar építeni, egy téglát mindig csak az alatta lévő téglasorra lehet rakni, akkor lesz belőle erős fal.”
Szent György, minden sportok lapja
Az első világháború utáni Magyarországon a gazdasági és társadalmi élet igen sok területét kellett újragondolni és újjáalakítani. A lovasélet is nagy veszteségeket szenvedett el és lóállomány is jelentősen megcsappant. A lovassportok és lótenyésztés talpraállásának egyik első jeleként 1924. február 29-én megalakult a Magyar Lovassport Egyesületek Országos Szövetsége (MLEOSZ). Célkitűzései közé tartozott országos és nemzetközi versenyek szervezése és lebonyolítása, a lovassportok és lótenyésztés helyzetén pedig egy képes szaklap elindításával kívánt változtatni.
A „Szent György, minden sportok lapja” 1924 márciusában indult útjára. A lap névadója sárkányölő Szent György, a lovagok, lovas katonák, fegyverkovácsok, vándorlegények mellett a pásztorok, állattartók, illetve később a lovassport és a cserkészek védőszentje is. Felelős szerkesztője és felelős kiadója Lovik Károly lett, társszerkesztője pedig Massány Ernő. A szakmai munka felügyeletére szerkesztőbizottságot hoztak létre, amelynek elnöke gróf Csáky Adorján volt. A harmadik szám után már változások történtek a lap vezetésében: Massány Ernő vette át a felelős szerkesztőséget Lovik Károlytól, aki ezek után a szerkesztői és kiadói feladatokat látta el. A hatodik számtól a szerkesztőség összetételében újabb személycserék történnek: Lovik Károly elhagyta a lapot, a felelős szerkesztő és felelős kiadó egyszemélyben Massány Ernő lesz.
Egy szerkesztőségi cikk szerint a Szent György elsődleges hivatása a kezdetekkor és később is „az elhanyagolt magyar lovassportokat és lótenyésztést felkarolni.” A cikkek zömét ezért a hazai lovasversenyekről szóló tudósítások adták. Nemzetközi kitekintésben a német nyelvű területeket preferálták. A tenyésztésben a félvér irányt tekintik követendőnek, ezzel a témával foglalkoznak a legtöbbet a lótenyésztést vizsgáló cikkek és tanulmányok. A lovassportokkal és a lótenyésztéssel foglalkozó cikkek mellett nagy teret kaptak más sportok is: lovaspóló, síelés, tenisz, katonai sportok (lövészet, öttusa, vívás), és a „football”.
Az 1924-es év 6. (augusztus–szeptemberi összevont) száma után a lap váratlanul megszűnt, de a szerkesztők rögtön egy új lap alapítására adtak be kérelmet, amit meg is kaptak 1924. december 31-én. Az induláshoz szükséges pénzügyi hátteret gróf d’Orsay Ede méneskari őrnagy biztosította, aki a lapot kiadó Magyar Lovassport Lapkiadóvállalat főrészvényese lett, de támogatta a Szent Györgyöt a Földművelésügyi és a Honvédelmi Minisztérium is.
Az új lapban már nem kaptak úgy helyet más sportok, mint elődjében. A lovasirodalom teremtése kap prioritást követendő szerkesztési elvként: „a lap célja egy, a véleményeket, a tapasztalatokat minél részletesebben ismertető lovasirodalom teremtése, amelynek révén a lótenyésztés és a lovasélet fejlődésének elengedhetetlen feltételei teremtődnek meg.” A szerkesztőség szerint ugyanis tarthatatlan az a helyzet, hogy bár a magyarok lovasnemzetnek számítanak, mégis a hozzá intézett kérdésekre „megfelelő magyar forrásmunkák hiányában, kénytelen-kelletlen külföldi irodalmi termékeket” tudnak csak ajánlani. Nem véletlen hát, hogy a legtöbb munkatárs nemcsak cikkeket publikált a lapban, hanem könyveket is írt.
Azért, hogy „a lap teljesen szakszerű vezetés alatt álljon”, 1926 elejére létrehoztak egy szerkesztőbizottságot, amelyben a különböző szakterületeket más-más neves szaktekintély felügyelte. A lótenyésztés kérdéseit a Földművelésügyi Minisztérium, a lovaglás és lovassportok cikkeinek szerkesztését a Honvédelmi Minisztérium, illetve annak kirendeltje, Josipovich Zsigmond felügyelte, a hippológiai részt pedig az állatorvosi főiskoláról ellenőrizte Wellmann Oszkár.
1928-ban d’Orsay Ede gróf megvált a lap ügyeinek intézésétől, részvényei kivásárlásával a Földművelésügyi Minisztérium, a Magyar Lovassport Egyesületek Országos Szövetsége, a Magyar Lovaregylet, az Urlovasok Szövetkezete, a Pestvidéki Versenyegylet és a Magyar Póló Club által április 3-án megalapított Szent György Képes Sportlap Lapkiadóvállalat biztosította a további kiadást. Az alakuló közgyűlés a lapnál folyó munka felügyeletére irodalmi tanácsot választott meg, amelynek tagjai között szerepelt Pettkó-Szandtner Tibor és dr. Plósz Béla is. A tanács továbbra is azt tartotta a Szent György elsődleges feladatának, hogy lovas irodalmat teremtsen és népszerűsítse a lovassportokat, hiszen „lovassportunk … lassu ujraéledésének egyik legfőbb oka az volt, hogy nem volt irodalma. A napi sajtó a lovassportokat nem karolta fel.”
Az 5. évfolyam 1. számtól Garay Ákos rajza látható a címlapon: szállásáról kijövő kürtös, aki riadót fúj, „hogy azzal felrázza a magyar népet aléltságából, fásultságából és közömbösségéből s egy új, megértő, a lovasszellemet ismét átérző nemzedék nevelésére serkentse.”
1929 januárjától a már új köntösben jelentkező lap címe is módosult: Szent György, képes sportlap, a Magyar Lovassport Egyesületek Országos Szövetségének, huszonegy tagegyesületének és az Örkényi Rókafalkatársaság hivatalos lapja, és a lovassportokkal, lótenyésztéssel és a sportok minden egyéb ágával foglalkozó folyóirat, amely havonta kétszer jelenik meg.
Az 1927 és 1932 közé eső időszakra tehető a Szent György fénykora. Ekkor lovas témájú szépirodalmi írások is megjelentek a lapban, hangsúlyossá vált a ló és lovas tematika kultúrtörténeti vizsgálata. Egyfajta „külföldi tudósítóhálózat” is létrejött: külföldön tartózkodó munkatárs számolt be az ottani versenyekről, szemlézte a helyi lapok lovas témájú írásait vagy élménybeszámolót írt a meglátogatott helyről. Az olaszországi lovaglótanár-képző tanfolyamokra történt vezénylésekor kezdte meg cikksorozatát Reznek Jenő „Pineroloi levelek”, illetve „Tor-di-Quintoi levelek” címmel. A lap nevével megjelent néhány könyv is, pl. Pálffy Zsigmond A lovaglás vezérfonala című műve.
A Szent György utolsó száma 1944. október 15-én jelent meg.
Az Arcanumról
Az Arcanum Digitális Tudománytár a magyar nyelven – illetve magyar területen – kinyomtatott lapok és folyóiratok legnagyobb adatbázisa. Hozzáférhetővé és kereshetővé teszi múltunk legfontosabb nyomtatott forrásait, legyen szó újságokról, tudományos folyóiratokról, lexikonokról vagy éppen könyvekről. A dokumentumok minden szava, kifejezése, személy- és helységnevei könnyen, gyorsan kereshetők. A kereshető tartalom több mint harmincmillió oldal és folyamatosan bővül.
Forrás: Bálint Gábor – A Szent György sportlap története
Forrás: RiderLine