20 éve tagja a díjugrató válogatottnak, lovagolt Európa-bajnokságon, képviselte hazánkat a Lovas Világjátékokon, nyert CSIO Nagydíjat, eredményes résztvevője volt a Díjugrató Világkupa-sorozat közép-kelet-európai ligájának. Hugyecz Mariann röviddel a varsói ligadöntő illetve a Las Vegas-i világkupa-döntő előtt adott hírt lova, Chacco Boy sérüléséről és arról, hogy visszalép a díjugrató válogatottból. Bejelentése kapcsán az okokról, döntése hátteréről és jövőbeni terveiről beszélgettünk Mariann-nal.
Hugyecz Mariann az elmúlt évben több világkupa minősítő pontgyűjtő versenyen is eredményesen szerepelt. Nyert Bábolnán, jól szerepelt a Balti államokban, és március elejéig, további VK-részvétele lemondásáig neki volt a legtöbb pontja a kelet-európai ligában. Jó esélyekkel indulhatott volna tehát Varsóban a ligadöntőn járó dupla pontokért, illetve a Las Vegas-i döntőbe való bejutásért. A végzet azonban közbeszólt: lova, Chacco Boy sérülése miatt lemondta tervezett versenyeit. A sors fintora, hogy időközben a koronavírus járvány megálljt parancsolt a úgy a hazai mint a nemzetközi lovaséletnek, így sem a varsói, sem a Las Vegas-i verseny nem került megrendezésre.
Muszáj lelassítanom
Mariann azonban nem csak a világkupa-sorozatnak intett búcsút, de a díjugrató válogatottban betöltött szerepének is. Utóbbinak, mint elmondta, semmi köze lova sérüléséhez.
Hugyecz Mariann: Úgy másfél-két éve érzem azt, hogy túlterhelem magamat. Be kellett látnom, hogy már a fizikális állapotom sem olyan, mint régen volt. Én ugye egy pici nő vagyok, sok esésem volt, rengeteg lovat lovagoltam rengeteg versenyen.
24 éve versenyzek, húsz éve vagyok válogatott, ifi korom óta mindig benne voltam a csapatban. Úgy gondolom, megálltam a helyemet, nagyon szerettük egymást a csapattársaimmal. Szerintem – főleg mentálisan – az én szerepléseim is hozzájárultak ahhoz, hogy a fiúk is úgy tudjanak teljesíteni, ahogy. Ez csapatmunka, mind tudunk lovagolni, de mind a négy lovasnak támogatnia kell egymást.
Fantasztikus élményeim voltak, és volt persze kudarc is rengeteg. De úgy érzem, eljutottam arra a pontra, ahol nem tudok többet nyújtani, az azt jelentené, hogy erőmön felül teljesítenék, aminek az egészségem látná a kárát. Az ember életében az egészség a legfontosabb és erre nagyon oda kel figyelni. Nem szabad, hogy az egészségem rámenjen a sportra.
Húsz éve minden hétvégén versenyzek, nagyon sok ló volt alattam apukámnak köszönhetően, de muszáj egy kicsit lelassítanom, kevesebb lovat lovagolnom, jobban odafigyelni magamra. Nem tagadom, egy kicsit el is fáradtam.
Úgy gondolom, ha én azt érzem magamon, hogy nem tudok maximálisan hozzájárulni a csapat teljesítményéhez, és nem tudom sem magamat, sem őket 100 százalékosan támogatni, azt nem szabad folytatni. Én az az ember vagyok, aki ha csinál valamit, azt teljes erőbedobással és jól akarja csinálni. Ez az oka annak, hogy lemondok a válogatottságról. Ez már jó ideje a fejemben van, csak most jött el a pillanat, hogy ezt meglépjem.
A döntésem által fiatal, tehetséges lovasok kapnak esélyt és lehetőséget, hogy a válogatottba kerülhessenek és ott bizonyíthassanak. Biztosan lesz olyan lovas, aki meglepetést fog okozni és lesz, aki nem fogja tudni megcsinálni. Nem olyan egyszerű a válogatottban lovagolni és válogatott tagnak maradni, mint azt sokan gondolják. Kemény és felelősségteljes feladat.
Eljött az örömlovaglás ideje
Szerencsére azonban nem a lovakkal és a lovaglással szakít véglegesen, siet megnyugtatni mindenkit Mariann.
Hugyecz Mariann: Nem a lovaglásról mondok le, lovagolok továbbra is, főleg fiatal és könnyebb lovakat. Lehet, hogy azok nem tudnak 150-160 centimétert ugrani, hiszen tudjuk, hogy a legjobb lovak általában nem a legegyszerűbb lovak, de muszáj figyelembe vennem, hogy kevesebbet bírok. Nem fogok már olyan sok versenyre járni, és kevesebb lóval indulok majd.
Szerencsére van egy tehetséges lovasom, aki sokat segít. Őt, a fiatal lovaimat és a lovardámat menedzselem továbbra is.
Mostantól szeretném úgy istenigazából élvezni, amit csinálok, felszabadultan lovagolni. Ugye én ezt a részét nem igazán ismerem a sportnak, hiszen tizenéves korom óta az élsportban mozgok és nyomás alatt lovagolok. Ez most nekem is új és érdekes élmény, hogy milyen is nyomás, teher nélkül lovagolni. Egyelőre nagyon élvezem.
Irány a mesebeli Afrika
Hugyecz Mariann elmondta, egy különleges álma megvalósítására készül Afrikában, ahol a jótékonykodás mellett üzleti vállalkozásba is fog:
Hugyecz Mariann: Nem kérdés, hogy érdekes fordulatot vesz az életem. Minden új dolog buktatókkal, nehézségekkel jár, de még elég fiatal vagyok ahhoz, hogy ezeket át tudjam ugrani és próbáljam az életemet olyan irányba terelni, ahol a stabilitás, az egészség és a boldogság a legfontosabb.
Az, hogy edző legyek, abszolút nincs tervben. Lovakból megélni nem szeretnék, mert az egy nagyon-nagyon kemény üzletág, ráadásul nagyon ingadozó, én pedig egy nagyon kiegyensúlyozott ember vagyok, nagyon szeretem és keresem is a kiegyensúlyozottságot. Próbálok olyan üzletág felé tekintgetni, amiben ezt megtalálom.
Alapvetően Afrika felé orientálódom, ahol elkezdtem jótékonykodni két éve. Fantasztikus érzés segíteni másokon, olyan helyeken, ahol tényleg semmi nincs. Ez nagyon jól halad.
Tervezem, hogy Afrikában elindítok egy-két turizmussal kapcsolatos üzletet. Zanzibár nagyon kedvelt a turisták körében, nagyon sok lehetőséget látok ott, de ott nem szeretnék lovakkal foglalkozni.
Kicsit többet leszek távol, de a lovarda ugyanúgy működni fog. Menedzselem, járunk a versenyekre, de közben egy másik üzletág is tud működni. Lehet, hogy kevesebb lóval, de ha a lovasomban és az embereimben meg tudok bízni, mindkét álmomat meg tudom valósítani.
Chacco Boy: különleges kapcsolat van közöttünk
Hugyecz Mariann és Chacco Boy neve egyszerűen összetartozik, Mariann legjelentősebb eredményeit vele érte el. Chacco viszont jelenleg egy ínsérüléssel küzd. Mint Mariann mondja, fog még tudni versenyezni, de kell neki néhány hónap a gyógyuláshoz.
Hugyecz Mariann: Chacco Boy a szívem csücske. Mindig nagyon vigyáztam rá, nekem ő nagyon-nagyon fontos. Már az anyját is én lovagoltam, Paola volt az első GP lovam. Chacco-val egészen különleges kapcsolatom van. Felfoghatatlan, sőt, szinte képtelenség, hogy ez a hatalmas ló hogyan passzolhat nekem ennyire. Nagyon nagy, nagyon erős, nagyon merev, nagyon gyors, egyetlen olyan kritériumnak nem felel meg, ami alapján ideális lenne egy ötven kilós lány számára, viszont mégis van köztünk olyan kötelék, ami miatt működik a mi kapcsolatunk. Én bízom benne, ő bízik bennem, ő sem hagyott engem soha cserben, én sem őt. Túlságosan szeretem. Ő egy igazán cukifej, különleges ló.
Ha voltak is olyan döntéseim, amikkel sokan nem értettek egyet, az is azért történt, hogy a lónak jó legyen. Most sem teszem ki annak, hogy esetleg még nagyobb probléma legyen. Nekem az ő egészsége és az ő mentális állapota ugyanolyan fontos, mint a sajátom. Az, hogy maradjon ilyen, egy csupa szív, csupa lélek ló. Ő ezért nem volt soha eladó, pedig voltak rá nagyon nagy ajánlatok. Mi úgy működtünk, hogy ő azért teljesített, mert nekem akart kedvezni, én meg éreztem rajta, hogy nagyon szeret versenyezni. 9-13 éves koráig makkegészséges volt, és mentem is vele rengeteget, mert éreztem rajta, hogy kell is neki, akarta is, nem volt neki megerőltető. Egyértelmű, hogy onnan kezdve, hogy fájdalma van, nem fogom erőltetni. Most egy kis időre van szüksége, néhány hónapra. De meg fog gyógyulni, fog tudni versenyezni. És a jövőben is az lesz a legfontosabb, hogy ő hogyan érzi magát. Megérdemli, mert nagyon sokat letett az asztalra.
Ha ő jól érzi magát, fogok vele versenyezni. Ha csak 150-en érzi jól magát, akkor ott, ha tud 160-at, akkor ott fogunk menni, de ő fogja diktálni az ütemet.
Ne felejtsd el szeretni a lovakat és ne felejtsd el élvezni, amit csinálsz
Hugyecz Mariann sportkarrierje során számos európai országban és Amerikában is lovagolt már, hatalmas versenytapasztalatot szerzett és jó rálátása van úgy a hazai, mint a nemzetközi lovassportra. Ezért arra kértük, mondja el, mit üzenne a jövő lovas generációjának, legyen bár szó arról a lovasról, aki még csak futószáron tanulgatja az alapokat, vagy arról, aki most veszi meg élete első hobbilovát, és arról is, aki most tervezi, hogy belekóstol a versenyzésbe.
Hugyecz Mariann: Ez egy gyönyörű sport. A ló és lovasa közötti kapcsolat megmagyarázhatatlan annak, aki nincs kapcsolatban állatokkal. De amikor versenyzünk, egy idő után annyira bennünk van a versenyszellem, hogy elfelejtjük, miért kezdtünk el lovagolni. Pedig gyerekként azért kezdtünk el lovagolni, mert szeretjük a lovakat. Én azt szeretném, hogy mindenki emlékezzen vissza erre a nehéz pillanatokban is és ne bántsa a lovát. Mert nagyon sokszor a ló szívből sokkal több mindent meg fog csinálni, mint muszájból.
Legyél szorgalmas, kitartó, mert rengeteg a kudarc, de ne hagyd, hogy a kudarcok lenyomjanak. Tanulj belőlük, de mindig állj fel. Küzdj a céljaid érdekében, de ne felejtsd el élvezni, amit csinálsz.
Azoknak, akik már eljutottak egy magasabb szintre, én mindenképp a világkupa-sorozatot javaslom, mert a tapasztalatom az, hogy nagyon jó versenyek és ha valaki bejut a döntőre, rengeteg lehetőség tárul fel előtte. A FEI-nek szívügye a VK-sorozat, ha ott lovagolsz és jól teljesítesz, nagyon sok lehetőséget tudnak adni, hogy eljuss más, nagyobb, fontos versenyekre, ahol már több a lehetőség, nagyobb szponzorok vannak. Ez egy fantasztikus lehetőség arra, hogy több magyar lovasból legyen profi versenyző és jó szponzorokat tudjanak találni.
Kedves Mariann, kívánjuk, hogy minden álmodat meg tudd valósítani!
Forrás: RiderLine