Mély fájdalommal tudatjuk, hogy november 20-án elhunyt Dr. Keszthelyi Gábor. Temetése, november 30-án, 13:00 órakor lesz Sárkeresztúron.
Emlékezzünk rá egy Somogyvári Anett által készített 2016-os interjúval:
1946. febr. 27-én született Nagymaroson, ezután rövid szadai kitérő után Gödöllőre került, az 50-es évek elején.
1956-ban az Agrártudományi Egyetem tangazdaságában – melyet Monostori István vezetett – lévő lovardában került közel a lovakhoz. Első edzője a híres lovaglótanár, id. Bodó Imre volt, második Németh László. Első versenyein Ici-Pici nevű lován tűnt fel tehetségével. 1959 decemberében az Újpesti Dózsa klubjába igazolt, a Tattersallban lovagolt. Tóth István rendőr százados volt az edzője, mindketten Gödöllőn laktak, Gábor mindig foglalt Pista bácsinak helyet a HÉV-en, aki majdnem minden nap elmondta neki: „Gábor, tanulj, neked tanulni kell!” Szerencsére hallgatott rá.
Ezután felgyorsultak az események. 1960-ban ifjúsági válogatott lett, a válogatott akkori tagjai rajta kívül Ákos Ajtony, Halász Jutka, Frank Elemér és Varró József voltak. A római olimpia előtt egy hónappal Velencében volt az ifjúsági Európa-bajnokság, különböző okok miatt otthon maradt, pedig abban az évben megnyerte a hazai ifjúsági bajnokságot. 1961-ben az angliai Brightonban tartották az ifjúsági kontinensbajnokságot, ezen már részt vett, Ormódi nevű lovával, a csapat hetedik lett, neki sajnos egy bukás miatt nem sikerült a verseny. Itthon viszont még sérülten is sikerült megszereznie az ifjúsági bajnoki címet. 1962-ben politikai okokból nem indultak a magyarok az Európa-bajnokságon, mivel a bajnokságot Nyugat-Berlinben tartották.
1963 volt a legkedvesebb éve, Hollandiában, Rotterdamban tartották az ifi Eb-t, ahol csapatban negyedik helyen végeztek, lova Parafa volt. A tartalék lovak versenyét pedig Párkány nevű lovával nyerte meg. Az első egyetemi felvételije nem sikerült, de még nem vonultathatták be, így 1963-64 között a BLK lovasa is volt egy évig, edzője Tóth Béla. Ezt követően a kiskunhalasi Határőr Dózsa átigazolta, így Kiskunhalason folytatta versenyzői pályafutását, edzője Hirling József volt. A leszerelés előtt körülbelül fél évvel Hirling József felültette Veteránra. Akkor ezt a lovat nem nagyon tudták lovagolni, neki sikerült. Ezt követően évekig Veteránnal versenyzett és vele hagyta abba a versenypályafutását egy csúnya bukás után Vilniusban, 1973-ban.
1967-69-ben egymás után háromszor nyerték meg a felnőtt magyar bajnokságot. A bajnok csapatot a Suti István – Ragyogó, Varró József – Pó, Riazik Pál – Obeliszk és Keszthelyi Gábor – Veterán párosok alkották. Nemzetközi versenyeken is győztek. Veteránnal 205 cm-t ugratott kőfalon.
Visszatérve a bukásra, 1973 májusában súlyosan megsérült. Akkor már megszerezte az állatorvosi diplomát, úgy, hogy közben nem hagyta abba a versenyzést. Egy évig volt gipszben a keze, bonyolult műtéttel tudták csak helyrerakni. Miután helyrejött, abbahagyta a versenyzést, mert Tamásiban, ahová állatorvosként helyezték, nem tudta folytatni. Ezt követően Sárkersztúrra került, ahol a mai napig is lakik, több, mint negyven éve. A lovassporttól nem távolodott el, segíti a mai napig. Díjugrató versenyt rendezett, majd miután felfejlődött a térségben a fogathajtás, minden évben C kategóriás kettesfogathajtó- versenyeken látja el az állatorvosi feladatokat. Három község, Sárszentágota, Sárkeresztúr és Káloz állatorvosa, versenyein ingyen dolgozik, mint állatorvos. Mindezt hobbiból. Azt vallja, azért sem öregszik, mert még nem dolgozott életében, csak a hó végi és az év végi kötelező beszámolókat tekintette munkának, mert nem szeret írni.