A budapesti Díjugrató Világkupa forduló 13 éves múltra tekint vissza, mely időszakban a Papp László Sportaréna adott otthont ennek a kiemelkedő fontosságú sporteseménynek. A koronavírus miatt a Magyar Lovassport Szövetség úgy döntött, hogy idén a Nemzeti Lovarda lesz a házigazdája, hiszen zártkapus verseny lévén nincs szükség hatalmas nézőtérre, a Nemzeti Lovardában pedig minden más adott egy ilyen magas rangú verseny megrendezéséhez. A kültéri melegítőpálya fölé ideiglenes egy mobil fedeles került 25×60 méteres méretben, így a versenyzők maximális kényelemben élvezhették az előkészületeket.
A verseny zárónapjának legrangosabb versenyszáma a 145 centiméteres magasságon megrendezett nagydíj volt, ahol 39 párost láthatott a közönség az online közvetítésben. A korábbi kategóriákkal ellentétben itt a lovasok csupán egy-egy lóval versenyezhettek, így mindenki egyenlő eséllyel lépett pályára. Az alappályán sok kiváló lovaglást láthattunk, tízen jutottak be az összevetésbe, köztük hárman hazánk képviseletében.
Az összevetésben elsőként induló Dieter Köfler nehéz helyzetben volt, hiszen nem tudhatta, hogy az őt követő lovasok milyen iramot fognak diktálni, vagy hogy milyen nyomvonalat választanak. Így mindent egy lapra téve befordult az összes lehetséges helyen, ami kis híján be is jött neki, egyedül az utolsó akadály előtti éles visszafordulónál akadt el a lova, és veszített kicsit a lendületéből, de így is remek időeredménnyel ért célba. Viszont az őt követő párosok már nem merték ezt a rövidítést bevállalni, és inkább nagyobb iramban körbelovagolták az ott található akadályokat, ami a legtöbb esetben rosszabb időeredményt szült, így az osztrák versenyző a második helyen ért célba.
Egyedül Weinhardt Virág volt az, aki egy igazán tökéletes pályát bemutatva a többi helyen tudott annyi időt nyerni Köflerhez képest, hogy övé legyen a jobb időeredmény, így a nagydíjban magyar himnusz szólalt meg a díjátadó során. Weinhardt Virág megannyi sikert szerzett már a magyar díjugrató sportnak, számtalan versenyen képviselte hazánkat kimagasló eredménnyel. Viszont az idei szezonban nem volt olyan sikeres, mint ahogy megszoktuk korábban, így ez a nagydíj győzelem, és a tegnapi negyedik hely a Világkupa Kvalifikációs számban remek lezárása az évnek. Hatalmas gratuláció illeti, hiszen ezek tekintélyt parancsoló eredmények a hazai díjugrató sportnak.
A versenyszámban a harmadik helyen a német színekben versenyző Tobias Bachl végzett, megelőzve a szlovák Andrej Hollyt és a szlovén versenyzőt, Iza Velet.
Czékus Zoltán és Szuhai Gyula volt másik két lovasunk az összevetésben, viszont ők mindketten fiatal lovakkal álltak rajthoz, így nem kockáztattak feleslegesen, hiszen lovaiknak nincs még akkora rutinjuk ezen a magasságon, amivel elég gyorsak lennének egy ilyen erős mezőnyben. Viszont Czékus Zoltán lova, Ricola, hiba nélkül ugrott az összevetésben is, ezzel a hatodik helyet megszerezve. A 9 éves kanca mindkét pályát magabiztosan és fölényesen teljesítette, ami reményre adhat okot, hogy rendszeresen láthatjuk még a legmagasabb nemzetközi versenyek díjátadóján. Szuhai Gyula lova, Lawisangos pedig egészen hihetetlen, hogy mindössze 7 éves. Hatalmas képességű ló, aki fiatal kora ellenére 150 centiméteres pályákat gond nélkül teljesít, és az összevetésben vétett hibája is csak rutintalanságából fakad, hiszen mind képessége, mind pedig mentálisa megvan ahhoz, hogy a későbbiekben a legrangosabb versenyek résztvevője legyen.
Tovább a részletes eredménylistákra >>
Fotó: Hajdu Krisztina – Lovasfotó.hu