2012. évi szakmai beszámoló

2012-ben Magyarország díjugrató sportja azon az előre eltervezett pályán haladt, ami egy mozgásban lévő, folyton megújuló, növekvő sportágra jellemző. A Díjugrató Szakbizottság továbbra is fő céljának tekintette, hogy minél szélesebb kört nyerjen meg a sportág számára, az érdeklődők megtalálják örömüket, és sikeresek lehessenek tevékenységi területükön, a versenysportnak pedig olyan irányt szabjon, ami az európai színvonalú díjugratás felé tart.

A 2012-es versenyszezon a számok tükrében:

189      versenyen

285       versenynapon

40097   levezényelt starttal

200       licensszel rendelkező edző által felkészített

1491     díjugrató versenyző

342       egyesületből

2790     bejelentett lóval versenyzett.

A rajtengedély vizsgák nagy létszámokkal, jó körülmények között, sikeresen zajlottak, és az elvárt színvonalnak köszönhetően csak azon vizsgázók kezdhették meg versenypályafutásukat, akik biztonságosan lovagolnak, az alapszabályokat és a versenyszabályokat jól ismerik.

A megyei lovas élet örvendetes aktivitását tükrözi, hogy mind a 19 megyénkben rendeztek díjugrató versenyeket, és az elmúlt évekhez képest jó néhány esetben komoly fejlődést mutatott a megyei döntők színvonalas megszervezése, lebonyolítása. A Szakág 2012-ben is nyújtott szakmai és/vagy anyagi segítséget azon megyéknek, ahol a versenyek gördülékeny lebonyolításához szükség volt „külső környezetből” érkező szakemberekre. Tudomásul kell venni ugyanis, hogy a megyei díjugrató versenyeket sem lehet az elmúlt évtizedek berögzült szokásai szerint megrendezni, hiszen a résztvevő lovak, lovasok, lótulajdonosok igényei a múltbéli szervezési morált már nem fogadják el. E területen lényeges, hogy a Szakág és a megyék vezetése állandó párbeszédet folytasson, és a szabadidős, B és C kategóriás versenyeken résztvevő amatőr, utánpótlás és hivatásos lovasok elégedetten versenyezhessenek.

Az országos versenynaptár pályáztatás útján alakult ki, amelynél a legfőbb szempont a modern díjugratás elvárásainak megfelelő, kulturált versenyzési lehetőségek biztosítása bármely időjárási viszonyok között. A pályázatok elbírálását követően sajnos kiderült, hogy több versenyhelyszín nem tudta teljesíteni az előírt és vállalt feltételeket, ezért muszáj volt szezon közben változtatni a versenyhelyszíneken. A sok-sok ígéret és terv felvállalása helyett a versenyrendezőknek a jövőben tisztában kell lenniük azzal a kitétellel, hogy csak a meglévő infrastrukturális lehetőségeikkel pályázhatnak az országos versenyekért.

Az országos döntőkön a szakági díjugrató alapból biztosítani tudtuk, hogy az erkölcsi sikerek mellett tisztességes pénzdíjakkal is kitüntethettük győzteseinket és helyezettjeinket. Érezhetően nőtt a fedettpályás döntő iránti érdeklődés, így a Nemzeti Lovardában több mint kétszáz ló részvételével, színvonalas versennyel sikerült befejezni a fedettpályás időszakot.

A championátus, mely a pónik és a 10-25 év közötti utánpótlás lovasok jól bevált versenyrendszere, Kiskunhalas és Tápiószentmárton után szoros egyéni és csapatversenyeket hozott. A tenyészversenyünk idén új - augusztus közepi - időpontban a Szakág és a Mezőhegyesi Állami Ménesbirtok komoly összefogásával, a négyéves lovakkal kiegészülve, kiemelkedő pénzdíjjal zajlott le.

A Fiat országos bajnokság idén új helyszínre, a Nemzeti Lovarda megújult versenypályájára települt, ahol a Szakág Juhász Tiborral együttműködve, a média erőteljes részvételével meg tudta ismételni az elmúlt évek sikeres rendezvényét.

Talán ez évben lehetett a legjobban érzékelni, hogy az amatőr lovasok – pontosan körülhatárolt indulási feltételeik ismeretében – élmény teli versenyben küzdöttek a bajnoki címekért.

Az ifjúsági és fiatal lovas korosztályok közös csapatversenye most is sikert aratott, az egyéni versenyek teljesítményeiben azonban a korosztályos Európa-bajnokság szokatlan időpontja miatt érezni lehetett a formák romlását.

A felnőtt korosztályban, ahol a bajnok ismét egy Fiat személygépkocsival távozhatott, az elő- és középdöntő gyengébb teljesítményét követően a legnagyobb nyilvánosságra számot tartó döntő viszont izgalmas, fordulatos, látványos küzdelmet hozott.

A jövőre nézve a felnőtt bajnokságig vezető utat tudatosabban meg kell tervezni, hogy legjobb párosaink ne kizárólag külföldön versenyeztessék lovaikat, hanem jó hazai körülmények között, magas pénzdíjakért versenyezve jussanak el az országos bajnokságig, ahol csúcsformába érve tudnak teljesíteni.

A 26. éve tartó Aranyos Kupa versenysorozat továbbra is nagy népszerűségnek örvend a lovasok körében. A háromfős bizottság által vezetett, a szabadtéri szezonban hétről-hétre zajló minősülési versenyeket követően jó döntővel zárult a sorozat. Célunk azonban az, hogy az Aranyos Kupa a jövőben még szélesebb, országos kört megmozgasson meg.

A versenyszezont két hagyományt követő, jól megrendezett nemzetközi versennyel nyitottuk és zártuk - Kaposváron a Mesterek Tornájával és Budapesten a 6. Lovas Világkupával. Májusban, a Nemzeti Lovardában 25. alkalommal rendeztük meg a gróf Széchenyi István Emlékversenyt. A Szakág végre, több év kihagyás után, a lovas társadalom példaértékű összefogásának köszönhetően társrendezője lehetett a sportág legmagasabb rangú versenyének, hiszen kimagasló anyagi erőfeszítéssel és szakmai munkával sikerült elérni, hogy 2012 nyarán valóban Budapestre figyeljen Európa díjugratása. Történelmünkben először rendeztünk utánpótlás CSIO-t, ahol ráadásul learattunk az ifjúsági Nemzetek Díja és nagydíj győzelmet is. A rákövetkező héten pedig közel húsz nemzet és mintegy 250 ló részvételével, a világ legismertebb szaktekintélyeit is vendégül látva, a megújult tattersalli versenypályán sikerült a Magyarországot rivalda fénybe állítani. Ezúton szeretném megköszönni mindenki segítségét, hogy 2012-ben megvalósulhatott két héten keresztül e korszakos siker.

A hazánkban rendezett díjugrató versenyeken a Szakág tökéletes szakmai hozzáértést vár el a bírók, pályaépítők, versenyirodák és versenyigazgatók részéről, hogy jó hangulatú, színvonalas lebonyolítású, sportértéket adó versenyekkel gazdagítsuk díjugratásunkat. Szakági vezetésünk 2012-ben is nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a rendszeres továbbképzésekkel szakembereinket állandó tanulásra, fejlődésre és megújulásra sarkalljuk. Werner Deeg, Jacqueline Schmieder élvezetes kurzusai mellett köszönettel tartozunk elkötelezett hazai szakembereinknek, akik a továbbképzéseinkben közreműködtek. Túllépve a hazai oktatási szinten, hiánypótló területen sikerült öt személynek nemzetközi steward vizsgát tenni. Erdélyi Magdolna személyében pedig első ízben kapott magyar pályaépítő felelős szerepet külföldön megrendezett nemzetközi díjugrató versenyen, és először jutott el magyar pályaépítő a Nemzetközi Lovas Szövetség 3-as szintjére. Ugyancsak nagy örömünkre, Schlezák Melindának versenybíróként sikerült ezt a magas nemzetközi fokozatot elérnie.

A hazai edzőképzési rendszer megreformálása óta még csak néhány év telt el, a legjelentősebb változásokat talán mégis e téren értük el. Stróbl Dorottyával, az Edzői Oktatási Bizottság vezetőjével, 2012-ben a képzéseket az elmúlt évektől eltérően személyesebb, közvetlenebb módon próbáltuk véghezvinni. A földrajzi szempontokat figyelembe véve országszerte két és fél napos képzéseket hívtunk életre, hogy a térségekben dolgozó lovasedzők hazai szakembereinktől tanulva tudják a modern díjugratás elveit a gyakorlatban tovább adni, a résztvevő lovasok felkészülten kerüljenek a rajtengedély vizsgákra és később a díjugrató versenyekre.

Legfőbb társszervezeteinkkel, a Magyar Sportlótenyésztők Egyesületével és a Magyar Lovas Szövetséggel gördülékenyen végeztük munkánkat, a nevezési rendszerünket üzemeltető TopSoft Zrt.-vel a folyamatos fejlődést szem előtt tartva működtünk együtt. Az országos és helyi médiumok az év során sokkal nagyobb érdeklődést mutattak és többet tudósítottak sportágunkról. Minőségi áttörést jelentett idén a Rider Line internetes sportcsatorna bevezetése, amivel a Díjugrató Szakág régi terve vált valóra.

A honi és a Nemzetközi Lovas Szövetséggel közösen a meghatározó díjugrató versenyeken rendszeresen végeztettünk dopping vizsgálatot, de dopping ellenes küzdelmet a jövőben még tovább kell bővítenünk.

Szakágunk egyik kiemelt kötelezettsége, hogy a nemzeti díjugrató válogatott kereteket kijelölje, és eredményes versenyeztetését megszervezze. Felnőtt válogatottunk legfőbb célja idén a budapesti CSIO-n való minél sikeresebb szereplés volt. Az első forduló kifejezetten erős mezőnyében harmadik helyen álltunk, de a második fordulóban már nem tudott a helyezettek között maradni csapatunk. Bár az egyéni eredmények száma idén kevesebb volt, mégis értékes magyar győzelmeket és helyezéseket regisztrálhattak a nemzetközi díjugrató versenyeken. A jövőre nézve kiemelt hangsúlyt kell fektetni az Európa-bajnoki és a megújult Nemzetek Díja rendszerben való, megelégedést hozó magyar díjugrató válogatott menedzselésére, és a 2016-os olimpiai kvótaszerzés kimunkálására. A fiatal lovak belgiumi világbajnokságán elért eredményeink nyilvánvalóan visszaigazolták, hogy a hazai versenyrendszerből is lehet sikereket kovácsolni. A Szebényi Dániel által vezetett csapat-összeállítás idén is bejött, minthogy mindhárom kategória mamut mezőnyében lett döntőbe került párosunk, sőt a hatéves lovak középdöntőjében Timpex Centes győzni tudott.

Utánpótlásunk a nemzetközi porondon idén ismét nagyot alkotott, hiszen Füzér Gábor tanítványa, Weinhardt Virág egyéni gyermek Európa-bajnoki ezüstérme óriási siker. A négyfős csapat minimális különbséggel maradt le az éremről és húsz csapatból az előkelő ötödik helyen végzett. Az ifjúsági és fiatal lovas válogatottak az ausztriai Eb-n nem tudták azt az eredményt hozni, amivel előtte és utána a CSI és CSIO versenyeken „kényeztettek el” minket. Idén a szülők, edzők, Sándor Balázs utánpótlás kapitány és a Díjugrató Szakág racionális, eredmény centrikus összefogása hozta meg a magyar fiatalok sikereit.

Múltunk sikereit idén is nagy tisztelettel öveztük, a fedettpályás döntőn közösen emlékeztünk meg a száz éve született lovaglótanárról, Máchánszky Gyuláról, és szakmai segítséget nyújtunk a XX. század legismertebb magyar díjugrató szaktekintélyéről, Némethy Bertalanról készülő dokumentumfilm megvalósulásában.

A 2012-es évad lezárásaként köszönettel tartozom a Magyar Lovas Szövetségnek, a Szakág titkárainak, a teljes Díjugrató Szakbizottság elnökségének, illetve a hazai lovas társadalomnak, akik kivétel nélkül hozzájárultak a magyar díjugrató sport sikereihez.

Szotyori Nagy Kristóf

a Díjugrató Szakág elnöke

 

Média referensi beszámoló

            Bár elsődleges szakbizottsági feladatom a magyar díjugratás megfelelő publicitásáról való gondoskodás volt, számos más tennivaló is akadt 2012-ben. Tavaly volt 10 éve, hogy a szakág által delegált kommentátorként megkezdtem munkámat a világ egyik legnagyobb sportcsatornájánál, az Eurosport-nál. 2012-ben közel 100 órán át közvetítettem díjugratást, amely jó néhány esetben komoly szervezést is igényelt, hiszen az élő közvetítések gyakran ugyanazokon a napokon voltak, mint nagy hazai versenyeink.

A magyar nyelvű televíziókban a CSIO, és a nemzeti bajnokság szerepelt kiemelt időtartamban, ami – közszolgálati televízióról lévén szó – kiemelkedő eredmény.

Tavaly is volt továbbképzés azon bíróinknak, akik versenyeinken bemondóként tevékenykednek. Javulás van, de tudomásul kell venni, hogy ez a terület bizonyos szint felett adottság kérdése is. Mindazonáltal a kulturált, szakszerű tájékoztatás bárki számára megtanulható.

Sikeres volt a RiderLine csapatának munkája. Versenyenként sok ezren voltak kíváncsiak díjugratóinkra. Ez az egész évben 80-100.000 (!) embert jelentett. Nézőt, és nem „kattintást”!

Sikerült jó kapcsolatot kialakítani hazánk legnépszerűbb lovas portáljával. A lovasok.hu minden jelentős versenyünkről beszámolt.

A jó kapcsolatnak köszönhetően a magyar díjugratás négyszer szerepelt kiemelt hírként fényképes beszámolóval a világ leghíresebb díjugrató honlapján a worldofshowjumping.com-on. Persze ne feledjük, hogy ehhez kellett a kitűnően megrendezett CSIO, a magyar bajnokság és Szabó Gábor lanakeni győzelme is.

Ezzel elérkeztünk egy újabb számomra kiemelten fontos kategóriához. Három éve bíztak meg azzal, hogy dolgozzam ki és végezzem el a fiatal lovaink válogatását a fiatal lovak világbajnokságára. Nagyon boldog vagyok, hogy mindhárom évben volt magyar győzelem Lanakenben, 2012-ben pedig a középdöntő győzelmen kívül 3 lovunk is döntőbe jutott. Krucsó Szabolcs Chacco Boy-jal a világbajnokság 11. helyét szerezte meg.

Ezek az eredmények, ismerve a mezőny erősségét, az ott szereplő lovasokat (olimpiai, világ- és európa-bajnokok) óriási sikerek. Különösen úgy, hogy 10-12 lóval vesszük fel a versenyt a holland, német, francia, a belga 30-40 lovas kontingensek ellen. Szeretném megköszönni Erdélyi Magdolna, Karádi László és Szász Attila segítségét, és persze mindenkiét, aki 2012-ben hozzájárult a magyar díjugratás népszerűsítéséhez.

Szebényi Dániel

Szövetségi kapitányi beszámoló a 2012-es évről

A 2012-es év lóhiány miatt elég kilátástalanul kezdődött. Ebből az okból nem tudtunk több CSIO versenyen résztvenni, mint Linz, Koppenhága és Sopot, ezért a beszámolóm is csak a 2 fontosabb versenyről fog szólni.

Örömteli azonban, hogy egy új top páros kezdett az év elején, Tóth László és Isti, akik kiemelkedő eredményeket hoztak folyamatosan, így rájuk is számíthattam a válogatottban.  Idei fő célunk a budapesti CSIO verseny volt, de sajnos a válogatásra nem sok lehetőségem volt, örültem, hogy négy párost össze tudtam állítani. A verseny előtt válogató versenyek a következők voltak: CSI Zeltweg, CSI-W Lipica. A verseny hetében, hétfőn edzőtábort tartottunk azokkal a lovasokkal, akik számításba jöhettek, mint csapat lovasok. Petheő Ákos, Tóth László, Horváth Balázs, Czékus Zoltán és én. Szuhai Gyulának nem tettem kötelezővé a részvételt, mivel előtte héten 150 cm-en egyszeri összevetéssel hibátlanul nyerte a számot Santiagoval. A csapat összeállítása a lovasokkal egyeztetve, közös döntéssel történt. Tóth László Istivel, mint első páros, ahogy elvártuk, kiválóan teljesítettek az első fordulóban, a másodikban két verőhibát vétettek. Második lovas Petheő Ákos volt Carrado Cobolddal. Őt a lipicai válogató versenyen nyújtott teljesítménye után ill. az edzőtáborban mutatott remek formája miatt másodiknak választottuk a csapatba. Mint kezdő páros ilyen szintű versenyen ugyancsak egy kitűnő hibátlannal bizonyította, hogy helye van a csapatban. A még rutintalan lovának a nehéz pálya második fordulója már kicsit soknak bizonyult. A Szuhai Gyula és Santiago páros a tavaszi nemzetközi versenyeken 150 cm-en mutatott jó eredmény után került a csapatba. Itt sajnos nem tudták hozni azt, amit vártunk volna. Negyedik párosként én indultam Luftikus Boy-jal, aki Zeltwegben és Lipicán nyújtott teljesítménye miatt kerülhetett a csapatba. Azt gondoltam, hogy ő egy hibabiztos, kiegyensúlyozott ló, de ehhez a szinthez még kicsit korán volt, kevés rutinnal rendelkezett, nem tudta azt az eredményt hozni, amit elvártam tőle. Így összesítésben 8-dik helyen végeztünk a 12 csapatból. Ennek ellenére azt hiszem, nem kell szégyenkeznünk, mert fiatal és ilyen versenyeken rutintalanabb lovainkkal helyt tudtunk állni az erős mezőnyben azon a nehéz pályán, ahol egyedül csak az európai élvonalba tartozó Thomas Frühmann tudott dupla hibátlant lovagolni a már több tucat Nagydíjat nyert The Sixt Sense nevű lovával.

Következő hétvégén újabb nehéz feladat várt ránk, hiszen a pozsonyi CSIO-ra kellett csapatot összeállítani. Ott Tóth László és Isti páros kivételével újabb párosok álltak starthoz, mint Szuhai Gyula Dr. Oklund, Horváth Balázs Frederik és én másik lovammal Celeste-tel. tartalék lovasunk Czékus Zoltán volt Kabuki des Isles –lel. Én kezdtem a csapatot, sajnos egy verőhibát vétettünk, de azt gondolom, hogy ez még egy elfogadható eredmény volt. Másodikként Horváth Balázs és Frederik léptek a pályára, akik folyamatos jó eredményt mutattak a szezon során a nemzetközi és hazai versenyeken.  Első nap itt is jó formában volt a szürke mén, de az éjszakai eső miatt felázott talajon már a melegítőben bizonytalannak tűnt. A füves versenypályán aztán már nem tudta azt hozni, amit elvártunk tőle. Harmadik lovasként Szuhai Gyula állt starthoz Oklunddal, aki 9 hibaponttal végzett. Végül Tóth László és Isti következtek, akik ismét egy nagyon jó pályát teljesítettek, de nem volt szerencséjük, egy verőhibát vétettek. Ezzel az eredménnyel sajnos nem kerültünk a második fordulóba. Viszont azt gondolom, hogy rutinszerzés céljából ez is egy fontos verseny volt.  

Köszönöm a lovasok és lótulajdonosok együttműködését, a szövetség és a szakág támogatását, valamint Pataki-Csete Dorottyának a munkáját, aki évek óta segít nekünk a nemzetközi versenyekkel kapcsolatos ügyintézésben.

Szász Sándor

Aiterhofen, 2012. dec. 29.

A 2012-es év versenyeinek értékelése

1.      Az országos szintű kiemelt, valamint a nemzetközi versenyeken a DSZ által kijelölt, illetve jóváhagyott pályaépítők dolgoztak. A versenyek kiváló szakmai színvonalon kerültek lebonyolításra.

2.      A „B” és „C” kategóriás versenyeken pályaépítési szempontból a legtöbb megyében folyamatos fejlődés tapasztalható. 2012-ben bevezetésre került a PÁLYAÉPÍTŐ START PROGRAM, amelyben 3-as szintű pályaépítők kaptak pályaépítési lehetőséget, a Szakbizottság szakmai és anyagi támogatásával.

A Start Program pozitív fogadtatásban részesült, annak ellenére, hogy a benne rejlő lehetőségeket idén még nem sikerült maradéktalanul kiaknázni.

3.      Változatlanul fennáll a probléma, hogy a Díjugrató Szabályzat függelékében leírt, pályaépítésre vonatkozó szabályokat sajnos csak részben sikerült betartatni. A kötelező érvényű, elsősorban a fiatal lovak pozitív tapasztalatszerzését elősegítő, Hollandiában bevált szabályokat tartalmazó függelék meglehetősen népszerűtlen a pályaépítők körében, mivel a pályák megtervezésénél többletmunkát jelent az összes szempont betartása. Sajnos sok esetben a versenybíróknál sem mutatkozik hajlandóság ezen szabályok betartatására. A tapasztalatok alapján ez leginkább a 80-100 cm-es kategóriákban mutatkozik meg, ami a tapasztalatlan lovak és a kezdő lovasok kárára válik.

4.      A kiemelt hazai versenyeken a Szakbizottság kötelezővé tette versenyenként 1 pályaépítő asszisztens alkalmazását, ami a szakmai színvonal fejlődését segíti.

Megtartott továbbképzések 2012-ben

 

-          Március: Werner Deeg és Erdélyi Magdolna pályaépítő tanfolyama Budapesten.

-          Az év folyamán pályaszolgálatként gyakorlási lehetőséget biztosítottunk Ausztriában (többek között a bécsi Global Champions Tour-on és az ebreichsdorfi utánpótlás Európa-bajnokságokon), mellyel 5 pályaépítő élt.

-          2012-ben harmadszor pályaépítő versenyt rendeztünk, melyen a Magyar Ló Kupa döntőjének pályáját kellett elkészíteni. A versenyre csekély volt az érdeklődés: mindössze 3 pályázat érkezett, melyek közül egyet sem ítélt 

megfelelőnek a horvát bíráló.

 

Erdélyi Magdolna                                                                               

Pomáz, 2012. december 30.

DSZ Pályaépítő referens,

FEI 3-as szintű nemzetközi pályaépítő